Ajándékba kaptuk ezt az utazást

Szeretnénk Nektek elmondani egy tündérmesébe illő, csodálatos történetet a hit, az elfogadás, a bizalom és az Isteni Szeretet végtelen teremtő erejéről, arról, hogy miként is kerültünk
a Dominikai Köztársaságba.

Aki követ minket, az talán tudja, hogy Balira sajnos egyelőre nem tudtunk letelepedni a föld birtoklási és a bevándorlási jogrendszer nehézségei miatt, ennek ellenére az elmúlt időben rengeteget imádkoztunk azért, hogy a trópusokon élhessünk egy független életet, hogy ne kelljen nélkülöznünk és hogy a szüleinket is tudjuk segíteni anyagilag.

Igyekeztünk minden este elmondani ezt az imát és természetesen mellette mindenért hálásnak lenni, ami eddig megadatott.

Néhány héttel ezelőtt, egy teljesen átlagos napon a konyhában ültünk Gödöllőn, Zsófi valami finomat készített, miközben én instagramoztam, ekkor láttam meg, hogy az egyik kedves barátunk megosztotta velem üzenetben az alábbi posztot:

Képernyőfotó 2017-05-12 - 23.32.56
Katya & Rob (http://katyanova.com/), a két kanadai származású (Katya ukrán gyökerekkel rendelkezik) esküvői fotós olyan tehetséges filmeseket keresett a csapatukba, akik hajlandóak Punta Canara, a Dominikai Köztársaságban letelepedni. Mivel tapasztalt filmeseknek tartjuk magunkat, a trópusokra vágytunk és nem volt semmilyen elköteleződés, ami Magyarországhoz láncolt volna, azonnali izgalmunkban szerettük volna megragadni az alkalmat és nekiálltunk levelet fogalmazni nekik. Még mielőtt ezt megtettük volna, gyorsan azért átfutottuk az instagram oldalukat, hogy egy képet kapjunk az életükről, hogy kik is Ők valójában. El voltunk ámulva. Jóga, meditáció, vegán ételek, egyszerű, természetes életfelfogás, de annyi mindenben egyezett a látásmódunk a képeik alapján, hogy egyre jobban nem fértünk a bőrünkbe az izgalomtól.


A feladat nem volt egyszerű: Rengeteg jelentkező van, nekünk pedig meg kell győzni két igen elismert fotográfust, hogy miért lennénk MI a a legtökéletesebbek erre a pozícióra. 
Az első levél hosszú órákon át íródott, igyekeztük átadni az életfelfogásunk hasonlóságát, valamint elküldtük az eddigi filmes referenciánkat.

A válasz még aznap este megérkezett, ami csak mégjobban felcsigázott. Katya-nak végtelenül tetszett a levelünk, idézem:

“I sat down to meditate yesterday, asking the Universe to help us find someone perfect to fill the position … but you guys seem EVEN MORE PERFECT than we could have hoped in our wildest dreams!!!!!”

és elmondása szerint még örömtáncot is járt az irodában, annyira örült nekünk! 🙂
Ezt a levelet sok-sok hosszú levelezés követte és egyre inkább beszélgettünk úgy, mintha családtagok lennénk: őszinte, szeretetteljes, barátságos hangnemben, no meg nem sok állásinterjún hangzanak el a “Namaste” “Hi Sweet Souls” kifejezések.. :))

Katya&Rob

Említettük nekik, hogy mi alapvetően Októberben tudnánk menni, mert a nyárra sok esküvő van már beírva, amik miatt folyamatosan az országban kell tartózkodnunk.

Ekkor megkérdezték, hogy esetleg nem tudnánk-e felszabadítani 1-2 hetet május környékén, hogy kiutazzunk hozzájuk, megismerkedjünk és ingyen tengerparti esküvős referenciát forgassunk a pároknak, hogy októbertől már élesben dolgozhassunk.
Elmondták, hogy teljes kreatív szabadságot kapnánk ez idő alatt nyugodtan lakhatnánk náluk és hogy amúgy is most indul a mangó szezon ami csak mégjobban fokozta az izgalmunkat!
Írtuk, hogy ha nagyon fontos, akkor esetleg fel tudunk szabadítani időt, de persze az is a dolog mögött állt, hogy nem igazán engedhettük meg magunknak a repülőjegyet, hogy barátkozás céljából kiruccanjunk a világ másik felére, aztán pedig vissza.

Másnap rudazni voltunk Zsófival, ahol gondoltam ránézek az e-mailemre, hogy érkezett-e azóta válasz. Érkezett, a címben ez állt: “Come in May!! :)”
Katya leírta, hogy ragaszkodnak hozzá, hogy minél hamarabb kiutazzunk hozzájuk és felajánlotta, hogy KIFIZETIK NEKÜNK A KÉT REPÜLŐJEGYET, mert ez az egész számukra is fontos és szeretnék, hogy tényleg összejöjjön. 
TESSÉK? INGYEN NYARALÁS DOMINIKÁN? Rázott a hideg, aztán remegő hangon elmondtam Zsófinak is, hogy mi állt a levélben. Majdnem elsírtuk magunkat a boldogságtól, fülig ért a szánk, köpni nyelni nem tudtunk.. Nem szoktunk olyat mondani ámulatunkban, hogy “ezt nem hiszem el, ilyen nincs”, mert tudjuk, hogy a szavak teremtő erővel bírnak,  tudat alatt sem szeretnénk azt sugallni önmagunk felé, hogy nem érdemeljük meg a jót az életben, de ezt tényleg nehéz volt elhinni. Először el sem mertük mondani a családtagjainknak, mert féltünk, hogy nem vesznek minket komolyan, átverésnek hinnék az egészet. És mi van, ha tényleg átverés? Megszállt néhány rossz gondolat: mi van, ha szervkereskedők? Ezeket viszont azonnal, békével elengedtük, mert tudtuk, hogy csak a félelem szülte bennünk.

Az elfogadás
Nagyon nehéz volt elfogadnunk a segítséget az életben különböző indokok miatt, de sokszor a tudatalattinkban azt gondoltuk, hogy nem érdemljük meg, hogy ilyen jó dolgok történjenek velünk, ezért utasítottuk el állandóan a nagylelkű felajánlásokat. Furcsa, mert az életben folyamatosan azt tanulja az ember, hogy hogyan tud adni másoknak, de néha ugyanolyan nehéz megtanulni kapni is. A jóra mindannyian érdemesek vagyunk, megérdemeljük a végtelen szeretetet. Ha valamit szeretetből felajánlanak, és szükségünk van rá, akkor fogadjuk el! Végtelenül örülünk, hogy itt nem utasítottuk el a segítséget, hanem átéreztük, hogy Ők tényleg szívből ajánlják fel, nekünk pedig az a feladatunk, hogy hálával elfogadjuk.

Leültünk és gyorsan átnéztük a naptárat, nem volt könnyű, de szerencsénkre sikerült is felszabadítani egy háromhetes periódust.
Katyaék rettenetesen örültek. Elküldték nekünk az összes lehetséges dátumot, amikor mehetnénk esküvőre forgatni, küldtek a párokról képet és egy leírást, hogy milyen gyönyörű helyszíneken fognak megházasodni. Azt is elmondták, hogy csak és kizárólag annyit kell elvállalnunk, amennyit szeretnénk, mert nem szeretnék, ha túlhajszolnánk magunkat, a rengeteg szabadidőnkben pedig kedvünkre csinálhatjuk, amit szeretnénk!

Kérték, hogy küldjünk magunkról egy közös képet, amit ki tudnak küldeni a pároknak, jó minőségű kép híján pedig az egyik barátunkat szerettük volna megkérni, hogy készítsen rólunk egyet. A következő napunk teljesen arról szólt, hogy összehozzuk a fotózást, mi, akiket nem érdekel, hogy milyen ruhát viselünk, órákon át agyaltunk, hogy mi lenne a legmegfelelőbb választás. Borongós volt az idő, nem voltak szépek a fények a fotózáshoz, de bizakodva beautóztunk a Budapestre, ahol felvettük imádnivaló, tehetséges fotós barátunkat, Pakó Petrát, akinek bár sok dolga volt aznap, végtelen szeretetével nekünk ajándékozta drága idejének egy részét. A fotózás helyszínéül a városligtetet jelöltük ki, ahogy pedig megérkeztünk, leszakadt az ég. Ömlött az eső, a dézsából nem ömlött még így, a nap pedig már alacsonyan járt. Lacit elöntötte a méreg, de szerencsére gyorsan felül tudott kerekedni rajta és eszébejutott, hogy semmi sem történik véletlenül, a jó Isten valószínűleg próbára akarja tenni a türelmünket és a hitünket. Bár nem szeretünk jó időért imádkozni (hiszen ez önző kérés, a növények és a gazdák lehet, pont eső után vágyakoztak), mégis kértük a jó Istent, hogy legyen néhány esőmentes percünk, hogy egy képet tudjunk készíteni. Beszélgettünk 20 percet az autóban, még az eső alábbadott az erejéből, aztán gyorsan kiszálltunk, hogy Petra kattintson néhányat. Ekkor elámultunk. A felhőzet pont a lemenő nap alatt kezdett felszakadozni és sugarai lélegzetelállító gyönyörűséggel világítottak át rajta.

Mindannyian élveztük a fotózást, rengeteget mosolyogtunk és nevettünk. Petra nemhogy 1, körülbelül 400!! gyönyörű képet készített rólunk! Persze ezeket át kellett másolni, le kellett válogatni és meg kellett fényelni, mielőtt átküldjük őket Katya-éknak, ott ahol élünk pedig nincs internet, így drága Nikosz barátunk megengedte, hogy átmenjünk hozzá és késő estig a gépét használva feldolgozzuk ezt a robosztus méretű anyagot.
Képernyőfotó 2017-05-13 - 0.41.11

Közeledett az indulás pillanata, de a repülőjegy még nem volt a kezünkben. Kezdtünk kicsit aggódni, addig ki sem mertük jelenteni senkinek, hogy Dominikára megyünk, hiszen hiába minden levél, kézzel fogható bizonyitékot nem tuttunk felmutatni. Az utolsó napokan viszont megérkeztek a repülőjegyek, ekkor derült ki, hogy Katyaék 550.000 Ft.-ot fizettek ki értünk. Katya elmondta, hogy azért is fizettek ki ennyit, mert nem akarták, hogy az átszállásnál sokat kelljen várnunk. Értitek, két teljesen vadidegen ember ennyire fontos volt számukra, ennyire bíztak és hittek bennünk! Nagyon sokat imádkoztunk érte, hogy ne okozzunk csalódást Katya-nak és Rob-nak, hogy sikeresen tudjuk teljesíteni a küldetésünket.

A repülőgép reggel 6:25-kor indult, ez azt jelentette, hogy 04:25 re meg kell érkeznünk a reptérre, előtte való éjszaka nem is feküdtünk le, annyira izgatottak voltunk. Bepakoltuk minden filmes cuccunkat, néhány elegánsabb nyári ruhát, Samuval ölelkeztünk, a szívünk majd megszakadt, hogy megint ott kell hagyjuk egy időre. Viszont igazán biztonságban tudtuk, mert Viki vigyázott rá és királyi ellátásban részesült, amiért nagyon hálásak vagyunk :)! Hulla fáradtan, 03:00 kor elindultunk, Zsófi apukájához, mert Ő vitt minket tovább a Ferihegyre. Megéreztük, hogy hamarabb kell megérkeznünk, ez a megérzés pedig nem csalt: a 45 perces check in sorbaállás után a csomagok feladásánál teljesen véletlenszerűen megkérdezték, hogy az egyik fekete táskában mi van? Drón. Azt nem lehet felvinni a gépre. Itt megfagyott bennünk a vér, kiderült, hogy csak az utastérbe nem lehet felvinni, csomagként viszont feladhatjuk, az Air France személyzete annyira végtelenül kedves volt, hogy megengedték, hogy gyorsan elszaladjunk lefóliáztatni a drón táskáját, aztán a kígyózó soron kívül visszamenjünk és feladjuk. A reptéri csomagkezelés folyamatát ismerve csak remélni tudtuk, hogy miután megérkezünk, nem drón liszt, vagy drón puding fog minket várni a kicsomagolás után.. 🙂

Budapest – Párizs – Punta Cana.
Valahol az Atlanti Óceán kellős közepén, amikor éppen nem voltunk kiütve a fáradtságtól, belénk hasított, hogy “ez most tényleg megtörténik velünk?” Egy barátunk belinkelt egy instagram posztot, ami miatt most tényleg Punta Canara utazunk?? Ha nem lenne ez a drága jó barátunk, ha nem vettük volna komolyan ezt a lehetőséget, ha pár perccel később írjuk a levelet, akkor most lehet, hogy nem ülnénk itt ezen a gépen. Meg mégegyszer, MÉGIS MILYEN GYAKRAN FIZETNEK KI AZ EMBERNEK EGY INGYEN UTAT ODA, AHOL AZ EMBER EGY SZERETETTELJES KÖZEGBEN CSINÁLHATJA AZT, AMIT SZERET?  Már rég úton voltunk, de még mindig nem fért a fejünkbe.
atlantiocean 

Végül pedig megérkeztünk. Rob széles mosollyal az arcán várt minket a reptéren, karjában Zion (ő a gyermekük). Hazaérkezve Katya hatalmas izgatottsággal szaladt le a lépcsőn és ölelt át minket szorosan, mintha rég nem látott barátokat látott volna újra. Kaptunk tőlük egy zacskó aszalt bio mangót ajándékba, mi pedig vittünk nekik egy isteni vegán vörösboros, csokis lekvárt, amit a Vegan Sunday Market-en vettünk, és egy üveg magyar, házi édespaprika őrleményt.

Körbevezettek és elmondták, hogy nem kell megkérdeznünk semmit sem, bármiből nyugodtan ehetünk, bármit használhatunk. Egy amerikai stílusú kertvárosban élnek Punta Canán, a házuk varázslatos, minimalista, világos, otthonos, benne sok-sok családi fotóval, hindu és buddhista szobrokkal, rengeteg tudatos könyvvel, személyes ereklyékkel, a konyha pedig telis-tele organikus finomságokkal: mogyoróvajjal, indiából hozott fűszerekkel, trópusi gyümölcsökkel, mandulatejjel és megannyi más isteni élelmiszerrel, egyből otthon éreztük magunkat! Emellett van zöldségprésük, nagyteljesítményű turmixgépük, aszalójuk, valamint óriás fagyasztójuk, amiben végtelen mennyiségű banánt lehet fagyasztani a fagyikészítéshez! 🙂 Az étkezőjükben egy alacsony fa asztal van, ahol keleti stílusban, párnákon ülve lehet étkezni, az egész házban pedig sehol egy TV, vagy más szükségtelen lakberendezési tárgy.

DSC00093

Felvezettek a hálószobánkba, ami egy visszafogott, de mégis nagyon otthonos, szépséges kis helység, két kényelmes matraccal a földön, illóolaj párologtatóval, meditáló buddha szoborral és egy olyan ruhatartóval, amire egy karácsonyfa égősor volt felfűzve, így megteremtve a kuckós hangulatot. Megmutatták a dolgozót is, ahova szintén bármikor letelepedhettünk, ha filmet vágni szerettünk volna, vagy csak kedvünk tartotta. A felszerelésük összegét ide most inkább ki sem írjuk, de a drága objektívektől kezdve bármilyen kameraállványig bármit szívesen kölcsönadtak nekünk!

Egyből le is vittek minket a tengerpartra, de nem akármilyen tengerpartra, ilyet eddig csak Windows háttéren és képeslapokon láthattunk.. egy gyönyörű, fehér homokos, égig érő pálmafákkal díszített partra vittek, a Playa Blancára ahol percekig sétálhatsz a sekély, átlátszó, égszínkék tengerben. Leheveredtünk a napágyakra, rendeltek nekünk két passionfruit dzsúszt, majd naplementéig jóízűen beszélgettünk. Még ezen a ponton nehéz volt feldolgoznunk, hogy mi is történik éppen velünk..

DSC00095

Az érkezésünkre 1 nappal már bele is vetettük magunkat a munkába és egyszerűen imádtuk. Azt vártuk, hogy vasszigor lesz a munka, ezzel szemben az összes ceremónia vagy kerthelységben, vagy tengerparton került megrendezésre, ahol vígan lehetett mezítláb is forgatni.
Az esküvők lélegzetelállító, exkluzív resortokban voltak megtartva, ahol a párok 300$ és 1000$ dollárt fizettek ki a belépőnkért. Az all inclusive büfét nehéz lenne megfelelően körülírni, végtelen mennyiségű ingyen trópusi gyümölcsöt, autentikus vegán indiait és zöldséges sushit is lehetett fogyasztani… Mesébe illő volt a választék!

A párok főként Kanadából és az USA-ból érkeztek és annak ellenére, hogy igen tehetős embereknek forgattunk, egyikőjük sem hordta fent az orrát. Mindannyian szeretetteljes, barátságos emberek voltak, velük és a családtagjaikkal mindig megtaláltuk a közös hangot, sokat tudtunk nevetni és beszélgetni velük. Az esküvő végén mindig ölelkezve váltunk el és még mi kaptunk “you guys were amazing” bókokat és rengeteg hálát a részvételünkért.

Laci: Egyik nap egy szintén filmbeillő tengerpartra mentünk ki kreatív anyagot forgatni az egyik párral (Nicol & Jason), majd a forgatás végén Jason elindult felém és nyújtotta a kezét. Én is nyújtottam a kezemet elköszönés gyanánt, de amikor odaért, akkor láttam meg, hogy pénz van a kezében. Teljesen lefagytam, mert még soha nem kaptunk borravalót a munkánkért főleg, hogy előzetes megbeszélés alapján ajándékba kapták ezt a videót. Itt is nagyon hezitáltam, de Rob kedvesen mondta, hogy fogadjam el, megérdemeljük. Átvettem, majd a marokban szorongattam mindaddig, még hazaértünk. Csak otthon mertük megnézni és ott derült ki, hogy 300$-t, azaz közel 100.000 Ft.-ot kaptunk borravalóként!!! Létezik ilyen? Teljesen le voltunk sokkolva.

Kreatív válogatott nyers.00_00_17_23.Still001
Nicol & Jason

Nem minden tehetős ember lelketlen
Attól, hogy valaki nagy vagyon birtokában van, egyáltalán nem biztos, hogy lelkileg üres, rosszakaró az ember. Itt van az összes pár, akik egy vagyont fizettek ki a belépőinkért, köztük Nicol & Jason, akik pedig az ingyen videó ellenére is igen nagyvonalúak voltak a borravalóval. Ez teljességgel igaz Katya-ékra is, akiknek napidíjuk közel egymillió forint (rászolgáltak, tehetségesek, megdolgoztak a sikereikért), mégis az egyik legszeretetteljesebb, legadakozóbb emberek, akikkel valaha is találkoztunk!

Mi remek csapattársak vagyunk, együtt eddigi életünk referenciáját tudtuk leforgatni, esténként alig vártuk, hogy hazaérjünk és visszanézzük, megfényeljük az aznapi anyagot. Lassított felvétel a pezsgőbontásról a pálmafák között, csók menyasszonyi ruhában a tengerben, gyűrűhúzás egy káprázatos trópusi kertben, miközben a háttérben rózsaszín flamingók lépkednek a tóban… De volt, hogy egy forgatás miatt csak azért keltünk 4:30-kor, hogy a ködfátylas napfelkeltére érjünk ki a tengerhez.. Megérte! Na és ne feledkezzünk meg a hófehér homokos tengerparton lévő oltárról sem. Kőkeményen odatettük magunkat, Katyanak és Robnak pedig hatalmas megkönnyebbülésünkre nagyon tetszett, amiket alkottunk. Rengeteg szakmai tapasztalatot szereztünk tőlük, megtanultuk, hogyan lehet a legprofesszionálisabb módon bánni a jegyes és házaspárokkal, hogy mennyi apró részlet létezik, amivel ki lehet emelkedni a millió másik fotós / videós közül. Annyira bíztak bennünk, hogy elmondták, mire Októberben mire visszajövünk, szeretnék elintézni a lakhatásunkat és találni nekünk egy eladó autót, hogy tényleg semmi gondunk és terhünk ne legyen a költözés alkalmával.

Zsófi válogatott nyers.00_06_18_15.Still001Kreatív válogatott nyers.00_03_45_09.Still002Képernyőfotó 2017-05-04 - 5.21.19Képernyőfotó 2017-05-03 - 19.04.04Kreatív válogatott nyers.00_00_48_12.Still004

A hétköznapjaink is nagyszerűen teltek, napsütés volt és meleg, az isteni mangó és papaya fillérekbe került, így annyit ehettünk meg belőlük, amennyi csak belénk fért! Napoztunk, úsztunk a tengerben, közös esti beszélgetős vacsorákat tettünk a családdal, de volt, hogy Zion-nal foglalkoztunk, ami rendkívül jó gyakorlás volt, hiszen Zsófival mi is szeretnénk gyermekeket! 🙂 Jut eszünkbe, Katya dúlaként is szakosodott, igen tapasztalt az otthonszülésben, most várja a második babáját és annyira nyitott és szeretetteljes, hogy felajánlotta Zsófinak, hogy Októberben jelen legyen a gyermekük születésénél… Micsoda “véletlen”, gyermekvállaláson gondolkozunk, otthonszülést tervezünk, Katya pedig már a második holisztikus szemléletű dúla, akivel összehozott minket az élet és most itt ez a lehetőség!

A kultúráról sajnos sokat nem tudunk mesélni, hiszen oly keveset láttunk ebből a gyönyörű országból, azok a helyiek, akikkel viszont találkoztunk a piacon, turistamentes övezetekben, mind lazák, mosolygósak és segítőkészek voltak, nem igazán strapálták magukat az élet dolgain.

IMG_1033

Képernyőfotó 2017-05-14 - 0.12.15
Több kilóméteres, titkos tengerpart, ahol zavartalanul lehet fürdőzni! 🙂

Katyaék autóját BÁRMIKOR kölcsönkérhettük, ha Ők éppen nem használták, és ez nem ám valami leharcolt régi autó, ami nem volt már fontos számukra, hanem egy három éves városi terepjáró. Volt, hogy egy messzi városba utaztunk el, Rob pedig tudta, hogy ott nagyon kaotikus a közlekedés, mégis teljes természetességgel nyomta a kezeünkbe a kocsikulcsot. Végtelen bizalmat fektettek belénk az első pillanattól kezdve, ez pedig arra inspirált minket, hogy mi is bízzunk az emberekben. Volt, hogy az egyik fotós kollégájukkal, Tamarával dolgoztunk együtt az egyik tengerparton, ahol a kamerája váratlanul elromlott, pont, mielőtt a párral a vízbe mentek volna csinálni néhány fényképet. Felajánlottuk, hogy ha szeretné, használhatja az egyik kameránkat, a másikkal meg mi tudunk forgatni. Tamara visszakérdezett, hogy nem gond-e, hogy konkrétan a tengerben fog vele fotózni, de igyekeztünk ugyanazt a végtelen bizalmat visszaszolgáltatni, amit mi kaptunk Katyaéktól. Tamarát megmentette a felajánlott fényképező, gyönyörű fotókat sikerült készítenie, a kamera pedig megúszta egy csepp víz nélkül! 🙂

A végére pedig 5 nagyon fontos tanulságot szeretnénk leírni, amit ez alatt az idő alatt tanultunk:

Az első a “kudarc” elfogadása és miértjének megértése
Ha valami “rossz” történik, ha nem sikerül az elképzelésünk, azt ne könyveljük el kudarcként, ez azt jelenti, hogy az élet valami sokkal szebbet tartogat számunkra. Nekünk Balin nem siekrült az, amit oly erősen elképzeltünk és ami iránt vágyakoztunk, de mindez csak azért történt, hogy az élet előkészítse a terepet valami sokkal csodálatosabb számára.

A második a hit, a gondolatok és a szavak teremtő ereje.
Gondolj csak bele, mégis kinek adatik meg olyan tündérmesébe illő lehetőség, mint ami nekünk most megadatott? Mi hiszünk benne, hogy mindezt azért is kaptuk, mert igyekszünk mindennap szeretetteljesen, a karma törvényei szerint élni, másfelől pedig hittünk magunkban és pontosan azt kaptuk, amiért oly sokszor, oly erősen imádkoztunk. Tudomány ide vagy oda, eddig minden, amit elképzeltünk, amit tiszta szívvel kértünk a jó Istentől, az Univerzumtól (vagy ahogyan nevezni akarjuk azt a bizonyos kollektív, felsőbb energiát), minden valósággá vált. Minden ember óriási teremtő erő birtokában van és csak rajta áll, hogy mire használja.

A harmadik a lehetőség megragadása.
Fontos tudni, hogy ha valamit próbálunk bevonzani, vizualizáljuk és imádkozunk, meditálunk érte, akkor arra a lehetőséget MINDIG megkapjuk, kivétel nélkül, kérdés viszont, hogy mi meglátjuk-e a lehetőséget és teszünk-e érte. Állhattunk volna úgy a bejegyzés elején említett instagram poszthoz, hogy “áh, tuti sokan jelentkeztek már”, vagy hogy “ez biztosan csak kamu”, és akkor nem élhettük volna meg ezt az egész csodát, de megragadtuk a lehetőséget, tettünk érte (az eddigi filmes munkáinkkal és az angolul írt levéllel) és így eljuthattunk erre a csodás helyre.

A negyedik a korlátok felszámolása
Sokan azért nem tudnak jobb életet teremteni maguknak, mert olyan gondolatokkal korlátozzák magukat, mint “de hát én ide születtem” “nem olyan fából faragtak” “hiába próbálom, biztos nem jön össze”. Mit veszíthetsz, mi történik, ha “veszítesz”? Megpróbálni és rájönni, hogy ez nem a Te utad még mindig sokkal célravezetőbb, mint nem próbálni és rágódni, hogy mi lehetett volna. Mi sem gondolkoztunk, nem tartottuk magunkat hű magyarnak, inkább világpolgárnak, Földlakónak, minden országban otthon érezzük magunkat, így csak fejest ugrottunk az ismeretlenbe és lásd, mekkora csodának lehettünk/lehetünk a részesei.

Az ötödik a minden ember szeretete.
Laci: Korábban írtam egy instagram posztot arról, hogy mennyi lehetőségről marad le az ember, ha csak bizonyos embereket hajlandó szeretni és csak bizonyos vallású, börszínű, nemi identitású emberekkel barátkozik. Régen mi elítéltük a homoszexualitást, majd miután kezdtünk változni, elkezdtem beszélgetni egy régi barátommal, akiről kiderült, hogy Ő a vele egyneműekhez vonzódik. Bevallottam neki, hogy régen milyen érzések kavarogtak bennem, viszont onnantól csak megerősödött a viszonyunk, rengeteget találkoztunk és beszélgettünk, nagyon megszerettük egymást. Ő az a barát, aki belinkelte Katya & Rob álláshirdetését. Ha a régi, beszűkült, szeretetlen szemléletemmel éltem volna tovább, akkor nem beszélgettünk volna, nem osztotta volna meg velem ezt a lehetőséget és nem alakult volna ennyire csodálatosan az életünk. Ugyanez igaz Katyaékra is. Sem Zsófi, sem én nem voltunk soha a rasztahaj és a tetoválások szerelmesei, azt is gondolhattuk volna, hogy “milyen elvont emberek, biztosan drogoznak, ilyenekkel inkább szóba se álljunk”, de ehelyett az első pillanattól fogva a szépséget, az egyéniséget, a szeretetet láttuk meg bennük.

Ezzel nem azt mondjuk, hogy érdekből barátkozzunk másokkal, hisz akkor nem tudhattuk, hogy ezek a barátságok ilyen szempontból is gyümölcsözőek lesznek számunkra, a hangsúly azon van, hogy legyünk nyitottak, ne ismerjünk határt a Szeretetben és ne engedjünk utat a gyűlöletnek, így lehetőségeink végtelenek lesznek. Ugyanez igaz Vikire, Petrára és Nikoszra, akikre feltétlenül számíthattunk Samu vigyázását és a fotók elkészítését és feldolgozását illetően, szeretjük Őket és Ők is szeretnek minket, a segítő szándék pedig kölcsönösen jelen van a kapcsolatunkban!

Az elmúlt néhány hét teljesen lesokkolt minket. Az Isteni Szeretetnek olyan végtelen, határtalan, sorozatos megnyilvánulásában részesültünk, hogy még csak most kezdünk magunkhoz térni, még mindig a hatása alatt vagyunk. Annyi, de annyi mindent kaptunk, rengeteget tanultunk, tapasztaltunk, és ezt a sok értékes adakozást mi is szeretnénk meghálálni, visszaadni, továbbadni. Azért írtuk ezt le Nektek, mert szeretnénk ha általa Ti is megerősödnétek a saját magatokba, az emberekbe és a jó Istenbe vetetett hitetekben, ha nekünk sikerült, akkor Nektek miért ne sikerülhetne?
Mindannyian csodálatos teremtmények vagytok, képességeitek és lehetőségeitek határtalanok, Nektek is számtalan tündérmesétek lehet, ha szeretteljes, hittel teli életet éltek, és itt nem csak az Istenbe vetett hitről beszélek, hanem a MAGATOKBA VETETT hitről is, mert Ti is Isteniek vagytok! Higgyétek el, érezzétek, lássátok, hogy Ti is képesek vagytok bármire és hogy az anyagi helyzet, a lakhely, a családi háttér, az iskolai végzettség, akármi nem számíthatnak korlátnak, mert a korlátok csak a fejünkben léteznek! 

Ölelés,
Zsófi & Laci 

Advertisements

8 című bejegyzés “Ajándékba kaptuk ezt az utazást” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Sziasztok!
    Hihetetlen motiváló volt olvasni ezt az élményeteket. Nem gondoltam volna hogy a hitnek és a pozitivitásnak EKKORA ereje van. Követtem instagrammon az utatokat és valami fantasztikus! Köszönöm hogy megosztottátok velem!
    Továbbra is maradjatok is csodálatosak!

  2. Nem is emlekszem, hogy valaha eletemben tett-e egy blog poszt engem boldogga. Nem is ismertem ugy magam mint aki tud ennyi orulni mas boldogsaganak. De ez a tortenet annyira csodalatos es mesebe illo, hogy a gyermekeimnek is ezt fogom meselni, hogy higyjenek magukban es soha ne adjak fel. Remelem oktobertol is minden ilyen csodas lesz es remelem Samu is veletek tarthat majd eletetek legnagyobb utjara. Gondolok ratok, mindent megerdemeltek.

    Valaki aki mar az elejetol fogva csodal titeket 🙂

  3. Sziasztok 😊
    Előszőr is szeretném megköszönni ezt az elképesztően jó írást!
    Rengeteg energiát adtok mindig.
    Nem is olyan rég találtam Zsófi instagrammjára véletlenül, és hihetetlen mennyi energiát,hitet és szeretetet tudtok mind a ketten átadni az embereknek.
    Mikor ilyen csodálatos embereket találok mindig rájövök hogy igen is létezik még mindig a jóság és létezni fog örökké ❤
    Még csak 18 éves vagyok igaz, de hatalmas terveim vannak és hogy ezek az álmok, célok megvalósuljanak ti rengeteget tesztek hozzá, de tényleg.
    Azért is külön köszönet a sorsnak, mert mikor megfogalmaztam magamban, hogy a terveim között szerepel a fotózás és vagy írás, utazás, találtam erre a bejegyzésre, így megtudtam amit bár tudat alatt tudtam mostmár biztos, hogy minden el fog jönni csak várni kell és ha készen állok mint egy ajándék fog jönni a legmegfelelőbb pillanatban amire akkor szükségem van. Ha lehet mondani igazi példaképeim vagytok, köszönöm!
    Erőt adtatok és biztos hogy még fogtok.
    Hálás vagyok, hogy rátok találtam Kíváncsian várom a további történeteket, tanácsokat, és a gyönyörű képeiteket is.💕💕

  4. Sziasztok!
    Úúú, nagyon örülök nektek, az életetek egy álom! 😍
    Zsófi, ha lenne kedved hozzá, akkor írnál egy posztot, hogy hogyan is csöppentél bele a videózásba, hol tanultál és hogy jutottál el egészen idáig? Szerintem sokakat érdekelne a dolog és akik szeretnének is belekezdeni a videózásba eléggé tanácstalanok lehetnek, hogy hogyan kezdjenek hozzá (köztük én is), szóval hatalmas segítség lenne.
    Eszter

  5. Sziasztok 🙂 Nem vagyok egy nagy kommentelős, de úgy érzem muszáj leírnom, hogy amióta követlek insagramon és olvasom a posztjaitokat kezd egyre jobban megtetszeni az életmódotok. De ha nem is leszek teljesen vegán, biztosan változtatni fogok. Minden alkalommal várom az új képet, videót vagy posztot, mert már olyan érzés, mintha egy barátom lennél, Zsófi 🙂

  6. Sziasztok!
    Általában nem szoktam kommentálni az online posztokra, bejegyzésekre, de most úgy éreztem, hogy ezzel tartozom Nektek! Hiszen szavakkal leírhatatlan az amit érzek veletek kapcsolatban. Egyszerűen tényleg alig hiszem el, hogy ennyire hasonló gondolkodású emberek vagytok, ráadásul még a filmes dolog is stimmel.
    Nagyon köszönöm ezt az élményt Nektek! Kérlek Titeket, ha van energiátok és időtök is engedi, akkor folytassátok a blogbejegyzéseket. Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Ti vagytok a jövőképem, a motivációm és ez úgy értendő, hogy hatalmas nagy példaképként felnézek rátok, de szerintem nem én vagyok az egyedüli, aki így gondolja.
    Szóval, köszönöm! Egy csoda nap volt az, amikor megtaláltam Zsófi instagrammját!
    U.i.: Alig várom, hogy majd együtt, veletek csodálhassam meg a családalapításotokat is! 🙂

    Nikolettgirl 19/L

  7. Sziasztok!
    Elképesztő az, amit képviseltek. Az a rengeteg szeretet ami árad belőletek. Hihetetlenül nagy motivációt nyújtotok szerintem mindenkinek aki hajlandó befogadni új dolgokat. 18 éves vagyok és vannak nagy terveim az életben. Anyukám is mindig azt mondja, hogy ha hiszek benne akkor valóra fog válni és ezt az elején nem hittem el neki. Majd szépen lassan elkezdtem bízni ebben és a ti történetetek csak megerősített ebben. Köszönöm nektek, hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet és azt, hogy akár tudtotok nélkül elképesztő erőt adtok vadidegen embereknek köztük nekem is.
    Remélem októbertől is folytatódik a Ti csodátok mert megérdemlitek. Én nagyon drukkolok nektek! ☺️

  8. Sziasztok!
    Keresem a szavakat, de nem találom. Gyönyörű beszámoló, gyönyörű élmények…
    és SZERETET. Ez az, amit képviseltek és amit az univerzum is most ad Nektek.
    Ha nem követném a bejegyzéseiteket régóta, azt hinném hogy mese az egész. De megérdemlitek, hogy ez a TI valóságotok legyen! SZeretettel, Réka

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s