Ajándékba kaptuk ezt az utazást

Szeretnénk Nektek elmondani egy tündérmesébe illő, csodálatos történetet a hit, az elfogadás, a bizalom és az Isteni Szeretet végtelen teremtő erejéről, arról, hogy miként is kerültünk
a Dominikai Köztársaságba.

Aki követ minket, az talán tudja, hogy Balira sajnos egyelőre nem tudtunk letelepedni a föld birtoklási és a bevándorlási jogrendszer nehézségei miatt, ennek ellenére az elmúlt időben rengeteget imádkoztunk azért, hogy a trópusokon élhessünk egy független életet, hogy ne kelljen nélkülöznünk és hogy a szüleinket is tudjuk segíteni anyagilag.

Igyekeztünk minden este elmondani ezt az imát és természetesen mellette mindenért hálásnak lenni, ami eddig megadatott.

Néhány héttel ezelőtt, egy teljesen átlagos napon a konyhában ültünk Gödöllőn, Zsófi valami finomat készített, miközben én instagramoztam, ekkor láttam meg, hogy az egyik kedves barátunk megosztotta velem üzenetben az alábbi posztot:

Képernyőfotó 2017-05-12 - 23.32.56
Katya & Rob (http://katyanova.com/), a két kanadai származású (Katya ukrán gyökerekkel rendelkezik) esküvői fotós olyan tehetséges filmeseket keresett a csapatukba, akik hajlandóak Punta Canara, a Dominikai Köztársaságban letelepedni. Mivel tapasztalt filmeseknek tartjuk magunkat, a trópusokra vágytunk és nem volt semmilyen elköteleződés, ami Magyarországhoz láncolt volna, azonnali izgalmunkban szerettük volna megragadni az alkalmat és nekiálltunk levelet fogalmazni nekik. Még mielőtt ezt megtettük volna, gyorsan azért átfutottuk az instagram oldalukat, hogy egy képet kapjunk az életükről, hogy kik is Ők valójában. El voltunk ámulva. Jóga, meditáció, vegán ételek, egyszerű, természetes életfelfogás, de annyi mindenben egyezett a látásmódunk a képeik alapján, hogy egyre jobban nem fértünk a bőrünkbe az izgalomtól.
“Ajándékba kaptuk ezt az utazást” olvasásának folytatása

Karácsony 2016

dsc06065

Reméljük ezzel a képpel itt az elején sikerült megragadni a figyelmeteket, ígérjük a poszt második fele ezekről a vegán és gluténmentes finomságokról fog szólni, de előtte szeretnénk Nektek írni más fontos dolgokról is a táplálkozás mellett.

Ha meghalljuk a karácsony szót, legtöbbünknek azonnal a fenyőfák, ajándékok, a család, az ünnepi menü illata és íze, csillagszórók, ünnepi dallamok jutnak eszünkbe, de emellett vannak dolgok, amikre szerintünk érdemes lenne figyelmet fordítanunk annak érdekében, hogy az ünnep tényleg a saját magunk, más emberek és a környezetünk: az föld, a levegő, a vizek és az állatok szeretetről, az egész-ségről szóljon.

Először is szeretnénk kitérni az ajándékozás analógiájára. Félreértés ne essék, mi nem az ajándékozás ellen vagyunk, hiszen az ajándék az egyik kifejező szeretetnyelvünk, a gond inkább a muszájból történő ajándékozással van, amit a legtöbben újra és újra eljátszunk karácsony alkalmával. Órákig fáradozunk a tömegben egy bevásárlóközpontban, hogy kitaláljuk, milyen ajándékot vegyünk azon családtagjainknak vagy ismerőseinknek, akikkel egy évben egyszer szoktunk találkozni, de sokszor még szeretteinknek sem igen jut eszünkbe valami igazán személyes, ami valóban hozzá illene és amit szívből tudnánk neki adni

Az a gond, hogy a kultúránkban mélyen gyökeredzik az a hagyomány, hogy nem létezik karácsony ajándékozás nélkül, aki ezt kihagyja, az tiszteletlen. Elvégre mindannyian azt szajkózzuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, mégis sokszor csak dühöngünk a pláza felé vezető dugóban, a plázákban zavar a tömeg, aztán sok órányi barangolás után veszünk egy bögrét, zoknit, vicces asztali díszt, papírba csomagoljuk, aztán odaadjuk valakinek, aki vagy örül neki, vagy nem. Mi értelme úgy költeni az amúgyis véges mennyiségű pénzünket, hogy kényszerből cselekszünk, hogy olyan dolgokat vásárolunk, amiknek nincs eszmei értéke olyan embereknek, akik nem is tudjuk mire vágynak úgy igazán?

Az elmúlt néhány hétben sok ismerősünkkel beszélgettünk erről és meglepő módon mindannyian egyetértettek ezzel az állásponttal, mindannyian fáradtak már a karácsony előtti állandó stressztől és a kötelező ajándékozástól. Hogy annak a rengeteg embernek hol és mit vegyenek, mit főzzenek, hogyan, hány főre, kihez mikor menjenek..
A kétségek minden évben felmerülnek, de valahogy soha sem változtatunk rajta, mindig beletörődünk sorsunkba és újra visszaesünk a körforgásba. “Karácsony 2016” olvasásának folytatása

Miért nem válaszolok az üzenetekre?

Sziasztok Kedveskéim!

Mert tényleg azok vagytok. Ennek a bejegyzésnek a célja az, hogy kicsit betekintést nyújtsak az életembe/életünkbe és abba, hogy Ti, akik oly kedvesek vagytok és rengeteget írtok nekem/nekünk, megérthessétek, hogy miért is nem kaptok választ megtisztelő leveleitekre.
Igazából el sem tudom képzelni, hogy azok akiknek, százezer vagy több millió követőjük van, mit csinálnak ezzel a helyzettel. Feltételezem külön asszisztensük van, illetve nem válaszolnak külön emailekre, mert van gyakori kérdések menüpontja mindegyikőjüknek. Vagy kitudja, aki ebből él annak lehet erre van ideje, de én még azt is kétlem.

Szeretném, ha tudnátok, hogy elmondhatatlanul hálásak vagyunk a bizalmatok, bátorításotok, kedves szavaitok, és minden végett, amit közöltetek felénk. Mind külön külön egy szelet vagytok a világból, akiket jó megismerni! De tudnotok kell azt is, hogy számomra nagy teher is ez az egész csodálatos folyamat. Azért nem válaszolok a leveleitekre, mert sajnos nincs szabadidőm, én lennék a legboldogabb, ha mindegyikőtöknek tudonék válaszolni olyan kedvességgel, ahogyan írjátok nekem ezeket a szavakat. Mára már minden nap legalább 5 új üzenetet kapok, ami azért naponta elég kemény, mert egy hét alatt ott vagyok mondjuk 35 óriási levéllel, amikre válaszolni kellene. Akkor pedig nem beszéltem még arról, hogy hány felületen vagyok fenn és kapok kommenteket, amiket már elsem tudok olvasni. Facebook, Instagram, Youtube, Tumblr, email és a blog. Addig jutottam már el, hogy a barátaimnak nem írok vissza, mert egyenesen rosszul vagyok, ha a telefonomat kell nyomkodnom, vagy a számítógépemet. Ez mára már sajnos lelki teher lett, ugyanis már el sem tudom olvasni a leveleket, mert lelkiismeret furdalásom van, ha nem válaszolok. Egy telefont nem szeretek már intézni a barátnőimmel, mert utálom az elektronikát. Egyébként sem szeretem, de a filmezésből kifolyólag sokat ülök így is a gép előtt és örülök, ha csak két órát kell hozzáérnem egy nap. Félre ne értsetek, nem a Ti hibátok ez. Egyáltalán nem! Mert honnan is tudnátok, hogy én amúgy mit csinálok egy nap, hogy például a jogosítványomat 1 éve csinálom már, mert annyira nincs időm rá. (Jó igazából már vagy 3 éve, de eltökéltebben 1 éve kezdtem el.)
Az elmúlt három napban kicsit besokalltam, ezért is keletkezett ez a bejegyzés, mert több számonkérő levéllel való találkozás és álmatlan éjszaka után megszületett bennem a döntés, hogy elmondom Nektek: egy ideig biztosan nem fogok tudni válaszolni a levelekre. Szerenték segíteni, szeretnélek Titeket, mindnyájótokat inspirálni és jó irányt mutatni, válaszolni minden kérdésetekre, de én is csak egy majdnem 23 éves lány vagyok rengeteg feladattal, nagyon sokat kell még tanulnom ebben az életben és énis próbálom kitaposni a saját ösvényemet. Kaptam olyan leveleket, amiknél mindig eszembejutott, hogy azonnal gép elé kell ülnöm és írni, amikor anorexiával és más egyéb fájdalmas lelki gondokkal kapcsolatban kértek tanácsokat, de az az energia ami ehez kell, az nekem nincs meg. Jelenleg.
Volt, hogy mértem. Nem egyszer, leültem a gép elé és néztem az órát, hogy mennyi idő válaszolni az emailekre, a facebook üzenetekre, az instagram direct messagekre. Mindent beleadtam, füstöltek az ujjaim. Egy üzenet 40-60 perc között van meg. Nagyon gyorsan írok, választékosan, de higgyétek el ez ennyi. Volt, hogy leültem úgy, hogy az egész délutánt arra szántam, hogy megpróbáljam behozni a lemaradásaimat, hogy ne 100 megválaszolatlan levelem legyen. Miután egészen estéig csak 4 levélre tudtam válaszolni, feladtam. Az idő pedig úgy érzem ilyenkor nem én vagyok, inkább távolság alakul ki közöttünk, majd csak úgy elszalad. Arról már nem is beszélve, hogy miután egy emailre válaszolok, akkor még nem tartok ott, hogy az lezártnak tekinthető üzenet. Ez egy beszélgetéssé alakul, ugyanakkora terjedelmű üzenetek írásával, a ping-pong játék pedig végtelen.
Jött Lacinak egy jónak tűnő ötlete, miszerint segít nekem és válaszol helyettem. Válaszolt is, majd neki is órái mentek el egy két levélre, és sajnos bekellett látnia, hogyha valaki ebből él annak nyilván van erre ideje, de nekünk kettőnknek nincs, ismételjük, egyelőre.

Engem nem szponzorál senki.
Nagyon sok ajánlatot kaptam, pénzért, ajándékokért, hogy reklámozzam a termékeiket. Ez így megy az instagramon, már magyarországi WC illatosítóknak is van instagram oldala, most ebben van a pénz, nagyon olcsó olyan emberekkel reklámozni, mint amilyenek mi vagyunk. Ha megdobnak egy huszassal egy képért az kicsit olcsóbb, mint több milliót plakátokra költeni vagy TV reklámra. Grafikusok, filmesek, bérelhető reklámfelületek, bérelhető reklámspotok a TV-ben, marketing menedzserek stb. akik/amik helyett, csak egy posztot kell kitenni, mérhetetlen sok pénzt spórolva. Nem véletlen, mi már a telefonunkban hordjuk a szemünket és az agyunkat, nem nézzük már annyit a TV-t és a reklámtáblákat. Ajánlanak még tízezret érő teát, dísztárgyakat, sminkeket, órát, utazást és a határ a csillagos ég összegekben is. Ha valamiben jó vagy, azt nyilván ne csináld ingyen, de én úgy gondolom, hogy az instagramom nem éhes multiknak a játszótere, ahol eladhatják az általában semmit nem érő termékeiket.

Szóval nem fizet senki azért, hogy a posztjaimat kitegyem, hogy a blogot írjuk, hogy írjak Nektek, ami így is van rendjén, viszont emiatt meg kell értenetek, hogy mellette filmezünk és megannyi más dolgot kell organizálnunk, hogy egyről a kettőre jussunk. Azért kezdtem el ebbe az irányba terelni az instagramomat, hogy az életmódunk közvetítésével inspiráljam az embereket a változásra. Változás! Ez az amiért posztolok! Nagyon sokan nyitottatok és váltottatok vegán életmódra, van aki csak szimplán gyümölcsmániákus lett, esetleg lelkileg adott megnyugvást a felület, amit próbálunk vezetgetni és ezért csinálom, mert amit az instagramomba kell energiát ölnöm az teljesen vállalható a jelenlegi életvitelem mellett. A posztjaimat kb. 5-10 perc írom instagramon. Nagyon hülyeségnek hangozhat, de majdnem 14ezer embernél már nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam, úgysem tudok mindenkinek megfelelni, így sokkal nagyobb lazasággal írok a képeim alá. Tudom, hogy aki nyitott a változásra, az változni fog ezekkel a kis információ csepegtetésekkel is! Ezzel szemben egy kedves email író ennél többet érdemel, rengeteg odafigyelést és szeretetet. Ezt próbálom viszonozni, amivel ugye nagyon sok idő elmegy, ahogyan fentebb leírtam.
Magánélet, saját lelkifejlődésünk, filmezés, instagram vezetése, háztartás vezetése, magunkra főzés, megannyi stresszhelyzet, éppen költözésünk szervezésében sajnos nincs energiám válaszolni a gyönyörű leveleitekre…Az instagram, a blog és az összes felület, amin szerepelek azért van, hogy segítsenek. Sajnos elértem önmagam határát és ehhez szeretném kérni a megértéseteket!

A jövő
A blog hamarosan teljesen új köntöst ölt, immáron közösen szeretnénk létrehozni egy olyan informatív felületet, ami a holisztikus szemlélettel segít Nektek megtalálnotok és megőriznetek testi & lelki egészségeteket, boldogságotokat, gondolunk itt a párkapcsolati problémáktól kezdve a táplálkozáson át egészen olyan apró tanácsokig, hogy mivel érdemes mosni, tisztálkodni, emellett még szeretnénk Nektek segíteni, hogy miként tehettek valódi lépéseket a környezetetekért egy fenntartható, boldog jövő érdekében.
Minden fontos témakör felvan írva nekünk, vannak 90%-osan megírt posztok is, amik arra várnak, hogy legyen rájuk idő és tökéletesíteni tudjuk. Továbbra is a blog írásában a rendelkezésetekre állunk, csak a többi teendőnk végett lassabban haladunk. Sajnos nem tudjuk megígérni, hogy minden levélre egyenként válaszolunk, azonban meg fogunk tenni mindent annak érdekében, hogy megháláljuk a felénk táplált bizalmatokat, hogy magánéletetek személyes információit megosztottátok velünk, hogy számítotok ránk a mai napig.

Remélem kicsit most át tudtam adni, hogy mik is zajlanak le bennem/bennünk, mit szeretnénk és mit tudunk megtenni.
Nagyon szeretlek mindnyájótokat, kérlek értsetek meg engem!
Köszönök mindent, amit Tőletek kaptam/kaptunk, vigyázzatok magatokra és a legnagyobb egészséget kívánom Nektek!

ac.: Sophie

Mozzarella házilag (Nyers-Vegán)

Sziasztok Kedveskéink! 🙂
Noha a legkevésbé sem hiányoljuk a sajtot az életünkből, a növényi alternatívák újra és újra képesek meglepni minket végtelen egyszerűségükkel és elragadó ízeikkel. Korábban posztoltunk már egy kemény sajt receptet, azonban jól tudjuk, hogy az igazi, nyúlós mozzarella igazi szenvedélye az emberek többségének, mi pedig a nyers konyha híveiként igyekeztünk egy olyan receptet felkutatni, aminek az elkészítéséhez semmilyen hőkezelés sem szükséges, ráadásul mint minden növényi táplálék, 100%-ig koleszterinmentes! Mostantól tehát mindenevők, laktózérzékenyek és vegánok, mindenannyian együtt élvezhetjük a tápanyagokban gazdag, élő, növényi mozzarellát,
aminek az íze egyébként hátborzongatóan hasonlít az igazihoz!

Hozzávalók:
-100g kesudió
-295ml víz
-6 evőkanál citromlé
-3 evőkanál útifűmaghéj
-2-3 csipet himalája só

(Ajánlunk még hozzá esetleg fokhagymaport, vagy bármilyen más ízesítést, annak, aki esetleg az ízesebb világot szereti a sajtok terén.)

Így készítsd el:

  1. Mindenek előtt áztasd be 6 órára a kesudiót, a 295ml vizet pedig keverd el a citromlével, majd a 3 evőkanál útifűmaghéjjal, ez is ázzon néhány órát.
  2. A beáztatott kesudióról öntsd le a vizet, majd szórd bele a turmixgépbe az útifűmaghéjas zselével együtt és turmixold simára. Tetszés szerinti formába kanalazd, a mi véleményünk szerint egy hosszúkás befőttes üveg felel meg a leginkább a célnak. Tedd be 30 percre a hűtőbe, és voilá, kész is a mozzarella!
  3. Ütögesd ki az összeállt “sajtot” az üvegből, szeleteld fel, ízlés szerint használd és ízesítsd, mi szárított bazsalikommal és aszalt paradicsommal fogyasztottuk. Egy falat Olaszország! 🙂


Tudtátok? A sajtok elengedhetetlen összetevője a tejoltó, melyhez egy adott fiatal borjút vágnak le, hogy megszerezzék az oltógyomrát, s annak a tejalvasztó enzimének a segítségével sok sajtot készítsenek. Írtunk már korábban a tejiparról és regényekben lehetne mesélni, miért nem vegetáriánus a sajt, de ez még minket is újként ért. A hindu kultúrában szent, sérthetetlen teremtésnek tartják a teheneket, éppen ezért a vallási megfontolásból vegetáriánus embereknek méginkább szükségszerű lehet ez az információ.

Éppen ezért ez a recept és esetleg a másik “sajt” receptünk (ide kattintva találod meg)  kiváló alternatívája lehet az állati eredetű sajtoknak, mert ez egy gyors, olcsó, finom, egészséges, koleszterintől, bántalmaktól, hormonoktól, adalékanyagoktól mentes “sajt”! :).

dsc05847dsc05852

Tartósítást sós vizes oldatban ajánljuk, ahogyan a képen is látszik :). (A kiszáradás végett.)

Jó étvágyat kívánunk hozzá! 💙
Szeretettel, Zsófi & Laci

Ui.: Ha van kedvetek kövessétek instagramon egészséges vegán inspirációkért a Vegan Zone Hungary-t:) (https://www.instagram.com/veganzonehungary/)!

Orsi & Tomi (Esküvő film)

Kedveseim,

Ez az utolsó esküvő filmem ebben a szezonban!
A filmet egyedül forgattam, fotóztam, vágtam és fényeltem :).
Az esküvőt a Rózsák terén található templomban tartották, a délután további része pedig a Duna Gardenben zajlott. 🙂

Orsi & Tomi (wedding) from Rimóczi Zsófia on Vimeo.

Kamera: Sony a6300
Objektívek:
-Sony 35 mm f1.8
-Sony 16 mm f2.8

Első zene: Of Monsters And Men – Lakehouse
Második zene: Sigma- Nobody To Love (Bound 2 refix by Fleur)

Remélem tetszeni fog Nektek!

Drága Orsi és Tomi, Nektek pedig mégegyszer sok boldogságot kívánok, vigyázzatok egymásra! ❤

ac.: Sophie

Elvezettek hozzám

Kislányként volt egy bizonyos elképzelésem a felnőtt életről. Ebben nem játszott hazugság, féltékenység, kapzsiság vagy fájdalom. Úgy éreztem olyan kort fogok megélni, amiben boldog vagyok és képes vagyok irányítani a sorsomat úgy ahogyan én is szeretném. Felnőtté válásom közben ez a kép egyre halványabban élt bennem, apránként elveszítettem szinte önmagamat és az álmaimat. Amikor Lacival először találkoztunk életünkben 2011. Június 17-én Óbudán a Flórián téri buszmegállóban még nem sejtettem, hogy a sors lépett aznap este elém. 

  
Az álmom Lacival együtt talált vissza hozzám. Reményként világította be azokat a bizonytalan éveimet, amelyekben éltem.

Szerintem elképzelni se tudná senki, hogy Laci és én milyen árat fizettünk a boldogságunkért. Az, amit mi ketten átéltünk, annyi szenvedés, annyi örömteli pillanat. De mi ketten összetartozunk, ezt mindig is tudtam, mindenki tudta, pontosan ezért kellett ekkora árat fizetnünk. 

Felnőtt nőként önmagam lehetek mellette, ahogyan Ő is mellettem, gyémánt keménységű szeretetünk akkor is a levegőben kering, amikor épp olyan, mintha nem is létezett volna soha. Olyan életet élek mellette, amelyet gyermekkoromban képzeltem el magamnak. Volt, hogy nem a legjobb energiákat gyakoroltuk egymásra, de ez elképesztően elenyésző ahhoz képest, amit egymásra pozitívan hatottunk. Imádom azt a folyamatos változást, amin keresztül mehetünk együtt. 

  
Örökké tudatomba égtek gyönyörű kék szemeid, könnyektől elázott arcod remegő kezeid és a legékesebb szavak, amiket valaha férfi hozzám intézett.

Természetesen nem sejtettem, Laci már vagy fél éve készült erre, még édesapám áldását is elkérte! Elég sokan tudtak róla, de hála a jó Istennek semmi sem rontotta el a meglepetést. Pedig ide Indonéziába egy-egy hátizsákkal jöttünk ki, végig ott volt a motyója legalján egy zokniban a dobozka, elvileg többször volt is a kezemben amikor pakoltam a ruháit, mégsem vettem észre. 

Olyan kreatív és romantikus volt Lacim, hogy az valami elképesztő. Kifutottunk a tenger elé a naplementébe, amikor remegő kézzel megfogta a vállamat, letérdelt elém és jöttek azok a csodálatos szavak. 

Szóval az én Lacim megkérdezte, vele tartanék-e egy hosszú, gyönyörű úton, lennék-e a menyasszonya! Mindketten homokba fúródott térdekkel, egymást szorítva sírtunk, amikor igent mondtam Neki.

Ne tudjátok meg, mennyire várom, hogy a gyermekeimnek megmutassam Selong Belanak-ot, ahol apjuk megkérte a kezem!

Köszönöm Neked, hogy én lehetek a szerelmed, a társad, a bajtársad, a menyasszonyod.

Hazafele robogóink hasítottak bele a sötétségbe, amit a csillagok és a hold próbált csak megtörni. Közben pedig rendre csak sírtam a boldogságtól. Mintha egy repülőszőnyeg suhant volna a dombok között, szerencsésnek éreztem magam. Mindketten felnőttünk én pedig nagyon szeretem a napjaimat, úgy érzem az élet egyre jobb és több, rengeteg mondanivalóval és tanulsággal. Végtelenül hálás vagyok a jó Istennek, hogy vigyázott rám, egyengedte az utamat egész életemben.

Drága vőlegényem, amit irántad éreztem és érezni fogok, az a páratlan érzés, amely nem csupán egy fellángolás, vagy egy vonzalom, nem, ez egy olyan hosszan tartó őszinte szeretet, amit soha senki iránt nem éreztem. 

László, örökké szeretni foglak, ezt pedig soha senki nem veheti el tőlem!

Köszönöm, hogy vagy nekem, és itt is köszönöm édes egyetlen jó Istenem, hogy segítettél nekünk, hogy összetartottál bennünket, hogy teljesítetted leghőbb vágyainkat, hogy részese lehetek ennek, hogy érezhetem ezt, hogy érezhetjük ezt, de legfőképpen köszönöm az életemet.

  

Sose láttam még ilyen szépet, csak úgy árasztja magából a nyugodtságot és a szeretetet ez a gyűrű. Mattított rózsaarany, kék topázzal. ,,Ez a gyűrű különleges, csak egy van belőle az egész világon, Neked készült!”

Laci és anyukája nagy gonddal közösen tervezték ezt a gyönyörű gyűrűt nekem. Na ilyen csodálatos anyóst kívánok mindenkinek!! 

Egyébként azért van a középső ujjamon a gyűrű, mert szegény Lacim még így is jót saccolt méretben (úgy, hogy nem hordok gyűrűket), de bekell majd belőle azért vetetni, addig pedig egyből felhúztam a középső ujjamra, hogy el ne veszítsem amíg itt vagyunk Indonéziában. És bármennyire sikerült hihetetlen jól ez a kép, borzasztó spontán, Laci csinálta a telefonommal elsőre, szinte észre sem vettem, ezt tényleg igazán megélhettük. Kivételesen úgy voltam ezzel az egésszel, hogy még ha semmi sem készült volna az eseményről egy fotó sem, akkor sem érdekel, mert amit átéltem az mindennél fontosabb. Furcsa ezt filmesként így gondolni, de már nem érdekel úgy a média, mint régen. Azért osztottam ezt a történetet is meg veletek, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon jó szívvel olvassátok majd és örülni fogtok nekünk :)! Ami viszont a dokumentálást illeti, egyszerre készült fotó és videó, amiért borzasztóan hálás vagyok Neked és leszek mindig Fehérdi Csaba! 🙂 

   Nem vagyok materiális, sosem vágytam nagy gyémántgyűrűre, nagy autóra, nagy házra, de borzasztóan örülök ennek a gyűrűnek, mint kézzel fogható dolog, ami magában őrzi ennek a napnak emlékét.

Szóval tényleg egy csoda volt, amióta írok végig libabőrös vagyok es könnyekben úszik szemem.

Azt kívánom, hogy sokatokat inspiráljon ez a történet afelé, hogy soha se adjátok fel önmagatokat és az álmaitokat! 

ac.: Sophie

  
Lászlóm szemszögéből:

Szeretném férfiként leírni ezt a csodát, amit mi ketten átéltünk: valóban fél évig készültem az eljegyzésre és őszintén vallom, hogy megérte idáig várnom. Természetesen még fiúként is rendíthetetlenül vágyakoztam Zsófi iránt, szerettem volna, ha a kettőnk közötti kötelék örökre megmaradna, ám az akkori énem kicsapongó, fellángolt érzései és a mostani őszinte, mély és magabiztos szeretetem összehasonlíthatatlanok. Annyira csodálatos volt ennyire mélyen és tiszta elmével megélni ezt a pillanatot, a naplementében együtt sírni az örömtől és ölelkezni azzal az emberrel, akivel új, parányi életeket teremthetünk a családunkba és akivel együtt szeretném leélni az életem összes hátralévő másodpercét. Ahogyan Zsófi is mondta, tényleg ne adjátok fel az álmaitokat, nem vagyunk álom pár, rengeteg keserűségen mentünk mi is keresztül, de attól ilyen sziklaszilárd a mi kettőnk viszonya, hogy megjavítottuk ahelyett, hogy eldobtuk volna és cseréltük volna egy újra. Amíg két ember tud egymás mellett fejlődni, addig van értelme és célja az együttlétnek, mi ketten, a tudatlanság és a függőségek sötét labirintusából küzdöttük ki magunkat és csiszoltuk egymást olyan emberekké, akik a saját maguk, az egymás és a világ minden teremtménye iránt érzett szeretetükben, az őszinteségben, a szelídségben, a tisztaságban lelik a boldogságot. Férfiak, létezik az a nő, aki azért szeret Benneteket, akik legbelül vagytok, nem pedig az anyagi javakat vagy a tökéletes külsőt hajkurásszák, aki elfogadó, türelmes, hű, és odaadó. Nők, létezik az a férfi, aki nem csak egy éjszakás kalandot lát Bennetek, aki pontosan olyannak fogad el, amilyenek vagytok, aki szinten elfogadó, türelmes, hű és odaadó. 
Szeretünk Mindannyiótokat és hálásan köszönjük a végtelenül kedves szavakat, rengeteget jelent ez számunkra! 

Szeretettel Laci :)!